Gyönyörű napra ébredtünk. Végre itt a péntek. A munka utolsó napja, és elkezdődik a hétvége. A nap süt, ereje perzseli a bőröm, melegíti a szívemet, mintha Ő is érezné a boldogságom. Erre a napra készültem egész héten. Számoltam a napokat, órákat, egy örökkévalóságnak tűnt mire elérkezet a várva várt csoda. Randim lesz egy olyan férfival, akivel még soha nem találkoztam. Nagyon szeretném már látni, sok bennünk a közös vonás. Eddig csak az éteren keresztül beszélgettünk, és írtunk egymásnak. Végre eljön. Nagyon nehezemre eset dolgozni, minden gondolatomat Ő kötötte le. Egésznap az órát lestem, számoltam a perceket, azt hittem soha nem fog eljönni a a várva várt perc. Az izgalomtól egy falat sem ment le a torkomon, de még az éhséget sem éreztem, csak a vágyat, hogy lássam.

Végre itt az idő. 16,30, vége a munkának. Siettem a buszhoz. Este jön és addig még sok a dolgom. Nagyon izgatott voltam.Ő folyamatosan hívott hogy merre jár. Elmentem a szüleimhez, mert a gyerekek ott voltak. Nem jönnek ma haza. 19 óra. Hívott, hogy 2 óra múlva beér Debrecenbe. A szívem erősebben kezdet verni. "Sietnem kell, mindjárt itt van" csak ez járt az eszemben. Az izgalomtól a gyomrom görcsbe rándult. Össze kell szednem magam, hisz erre a napra vártam. Siettem. Zuhanyzás, enyhe smink, ruha próba. A végeredmény nagyon jó lett. Hívott, hogy Szoboszlót elhagyta. Még egy fél óra. Egy örökkévalóságnak tűnt. Csörgött ismét a telefon. Megjött. Végre itt van. A szívem kalapált úgy éreztem mindjárt kiugrik a helyéről. Boldog, izgatott voltam, de féltem is. Még 10perc és látni fogom. Megijedtem. Én a kemény erős nő félt.
Ismét hívott, hogy mikor érek oda.  Pizzériához beszéltük meg a randit, hisz azt könnyű megtalálni és hozzám is közel van. Azt mondtam, hogy már liftben vagyok, pedig még itthon voltam, féltem elindulni. Kavarogtak bennem a gondolatok, érzések. Mi lesz, ha jobbat várt és csalódni fog. Végre rászántam magam és elindultam. Felhívtam, hogy 2perc és ott vagyok. A hangom megcsuklott. Kérdezte mi a baj, és én azt válaszoltam, hogy a rágott lenyeltem. Együgyű válasz, de nem jutott hirtelen jobb az eszembe. (Az elektronika egyik legjobb találmánya a mobiltelefon. Nem látják az izgalmadat, nem látják az arcodon a félelmedet.) Nem mertem elmondani, hogy Tőle félek így kihasználtam ezt a lehetőséget és füllentettem. Megérkeztem a Pizzériához. Hívtam, hogy milyen kocsival jött,(hisz meghagytunk egymásnak egy kis anonimitást).

- Piros Suzuki. - válaszolta.

- Te mibe vagy?- kérdezte rögtön.

- Egy fekete kabátban-válaszoltam izgatottan.

És valóban ott állt egy piros Suzuki. Visszafordultam. Ő észrevett és rögtön hívott.

- Itt vagyok! Miért fordultál vissza?

- Otthon hagytam a mobilom - válaszoltam bugyután.

Ö nevetett.

- Az nem lehet, hisz most is azon beszélsz.

Zavarba jöttem, mit képzelhet most Rólam. Még jobban ideges lettem. Legalább valami értelmesebb is eszembe juthatott volna. A kabát csuklyáját a fejemre húztam, hogy ne lássa a zavaromat, és oda mentem, mire Ő kiszállt.

 

Folytatás következik..........

 

---

Oldal: I.rész.Gyönyörű napra ébredtünk.
Szerelem viharos tengerén - © 2008 - 2025 - szerelemvihara.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat